HmmHmmHmm... A föci tz-m 2-es lett, 2 pont és megvan a 3-as... Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy kishíjján az egész leckét leírtam neki, mire ő benyomja, hogy nem a kérdésekre válaszoltam. Ember... akkor tanulj meg fogalmazni! Az osztály fele nem értette a kérdéseket, szóval nemhiszem, hogy az én csökött agyammal lenne a gond. Ráadásul, reklamálni sem lehetett a javítást illetően, pedig lett volna hozzá 1-2 keresettlen szavam... Lényegtelen, apa azt mondta, ne foglalkozzak vele, legalább nem 1-es, és év végén a 3-asom bevan biztosítva a múltkori hibátlan tz-mmel. Engem nem érdekel ez a nő mindaddig, amíg nem akar nekem keresztbe tenni. Ha megadja a hármast, ágyő, és többet nem lát, az biztos (najó, de, jövőre még egy évet ki kell bírnom vele...).

Kémián a tanárúr felsorolta azokat, akik 90-99%, hgy megbuknak. Engem nem sorolt közéjük. Nem tudtam, hogy ez most jót vagy rosszat jelent (bár inkább jót), azért nagyon, esküszöm, nagyon óvatosan kiengedtem órán egy megkönnyebbült sóhajtást, mire a tanárúr észrevette, és megjegyezte, hogy azért ne féljek, még engem is ki fog hívni felelni. Nagyszerű... De legalább nincs szándékában megbuktatni (remélhetőleg). :)

A matek még mindig instabil lábakon áll, sajnos semmit sem tudok leolvasni a tanárúr arcáról, amikor rákérdezek, hogy mennyi esélye van annak, hogy megkapom év végén a kettest. Folyton csak vigyorog, mint egy gonosz, ördögi törpicsek, és sosem tudom meg, hogy mire gondol, mert rejtvényekben beszél. x) Na, de remélem azért megadja, márcsak az egészéves szorgalmamra való tekintettel is. Mivel nem a tanulás hiánya miatt állok bukásra, de ezt nem fejteném most ki.

Ma nem mentem lovazni, fáradt voltam/vagyok, és még inkább gyógyulgatok. Remélem szerdán azért összejön a pacizás, már csak azért is, mert szombaton jön unokahugim hozzánk, és nem biztos, hogy vele eltudok most menni. Majd meglátjuk. :)

Na, majd jelentkezem. :) Ágyőő!
http://www.youtube.com/watch?v=KagvExF-ijc&feature=channel_video_title

Mit szólsz hozzá?

Hát, új dizi... :) Nem lett olyan jó, mint amilyennek elterveztem, de egy darabig ez marad. :)

Voltam múlthét szombaton lovazni. Szellővel haladunk, haladunk, de ma rossz napja volt (ahogyan Hajnalnak is), mert az istenért nem akart engedelmeskedni. Hajnal pedig egyenesen elmebeteg volt, le is estem róla, aminek egy dúrva zúzódás lett a következménye a jobb könyökömön, a hátamon, illetve elég csúnya lila foltok a bal térdemen és a bal könyökömön. Fantastic (Y). Nembaj, gyógyulgatok. :) És terveim szerint most szombaton megyek is vissza lovazni (ha anyáék is elengednek persze...).

Holnap szurkoljon mindenki, első órában kémia dogát írok, ami eldönti, hogy év végén megbukok-e vagy sem. Nagyon nem szeretnék évet ismételni, sőt, pótvizsgázni se szeretnék, szóval egy nagy kalappal nekem. (:

Frissítettem az adatokat Hajnalnál és Szellőnél is, illetve új profilképet töltöttem fel mindkét packóhoz. Lessétek meg őket. :)

Nos, ennyi, majd jelentkezem valamikor. :)

Mit szólsz hozzá?

Hát igen... Mióta is? 2 hónapja? Azóta rengeteg minden történt velem, de nemhiszem, hogy mindet el tudnám most mesélni. A lényegesebbekkel azért megpróbálkozom. :)

Valamikor márciusban egyik nap egyszer csak elájultam... Életemben először, és remélem utoljára. Borzalmas élmény volt, ahogy kiszaladt alólam a talaj és nem éreztem semmit. My body gone numb. Köbö ezt éreztem. Azaz a nagy semmit. Ami önmagában nem is volt rossz, hiszen a csodálatos tudatlanság világa az egyik kedvencem, de amikor felkeltem, rettenetesen szédültem, hányingerem volt és a wc is igen hívogatónak tűnt. A vérnyomásom körülbelül 55 volt közvetlen az ébredésem után, ami iszonyat alacsony. No nem mintha amúgy se lenne alacsony, de ez azért durva. Az orvos megállapította, hogy semmi bajom, de olyan alkat vagyok, aki "ha 30 embernek 1 óráig kellene állnia egyfolytában, én lennék az első, aki elájulna". Azaz tilos huzamosabb ideig egyhelyben állnom, illetve reggel tilos kipattannom az ágyból és bármiféle étel vagy ital nélkül elindulnom itthonról.

Kedden, pontosan hajnali fél 6-kor arra ébredtem, hogy csörög anyám telefonja a másik szobában. Felébredtem a zajra, de gondoltam valaki bentről keresi és megpróbáltam visszaaludni. Azonban szokatlan volt, hogy ilyenkor hívják fel, így fél füllel figyeltem. Hallottam, ahogy anya hangja a "most keltem fel-féle" unottból "jézusom" féle izgatottá válik. Akkor pattantam ki az ágyból, amikor elhangzott a "Tudtál mentőt hívni?" mondat. Kirontottam a szobából, nem törődve az ájulásveszélyemmel és a szédülésemmel és kérdőre vontam anyámat. Amint letette, közölte, hogy apámat elütötték az Örs Vezér téren (motorral volt) és most kimegy hozzá (kb 10 percre lakunk gyalog az Örstől). Sokkot kaptam. Vele akartam menni. Mondta, hogy maradjak itthon, vigyem le a kutyát 6-kor és menjek rendesen suliba. Innentől felgyorsítom a mesélést: a suliban semmire se tudtam koncentrálni. Anyám megígérte, hogy felhív, ha kijött a kórházból. 2 óra eltel és nem hívott... besokalltam, minden szünetben rámtört a zokogás. Végül felhívtam. Visszahívott, de apa szólt a telefonba. Akkora kő esett le a szívemről, mint még soha semmi. Hallatszott a hangján, hogy benyugtatózták, vagy fájdalomcsillapítót kapott, de nem törődtem vele. Életben volt. Ez volt a lényeg. A jobb csuklója eltört és a jobb lába végig megzúzódott. Ennyivel megúszta. Még sose hálálkodtam senkinek annyira, mint akkor az égnek, hogy megóvta. Mint később kiderült, akár halálos kimenetelű is lehetett volna a baleset, és valaki fentről nagyon szeretheti apát, mert iszonyatos mázlija volt. Most itthon fekszik és az egész család ott segít, ahol tud.

Lovazás terén sokat haladtam ám. :) Szellő alapkiképzése befejeződött, és Hajnallal is megejtettem az első lovaglást. Mostantól egy jóideig arra fogok koncentrálni, hogy Szellő minnél kisebb jelzésekre reagáljon, illetve Hajnalon sikerüljön rajtamaradnom. :D Meglepő módon Hajnal iszonyatosan kényelmetlen. x)) El se akartam hinni, de az ügetése valami fenomenálisan sz*r. xDDD Erre nincs jobb szó. xD De Szellő ezzel ellentétben nagyon kényelmes, és egyre inkább reagál a jelzéseimre. Múltkor már szabadon, futószár nélkül mentem vele, és még mindenféle segítség nélkül is ki mertem jönni vele a szabadba. De nem vágott le, meg se próbált elrohanni vagy akármi. Végig rendesen, nyugodt léptekkel haladtunk hazafelé együtt. :) Azthiszem, kezd egyre biztosabb paci lenni. Én mindenesetre nagyon büszke vagyok rá és a bizalmam mindezidáig még töretlen iránta. :)

Dizivel holnap jelentkezem, vagy hétvégén (vagy jövőhéten :D), ha tudok. :) Majd még mesélek remélhetőleg. :)

Mit szólsz hozzá?

Na, mostmár elmondhatom, hogy igenis szvít az a szixtín. Ma átmentem Kamihoz kicsit filmezgetni, és szokás szerint remekül éreztük magunkat. Hosszú ideje először láttam a kis hugicáját, Helkát, de még mindig ugyanolyan ennivaló, mint volt. Bár, most sokkal többet beszél, és hihetetlen dumái vannak, de még így is majdnem megzabáltam a drágát. :D Elkezdtük nézni a Vadócka című filmet, s bár nem jutottunk a végére, mert mennem kellett, én már láttam a filmet és amennyit Kami látott belőle addig, neki is ugyanúgy tetszett, mint nekem. :D Sajnos holnap suli, és a szülinapomat gyógytesivel + egy gyönyörű történelem témazáróval ünnepelhetem (éjjen soká az iskola).

Most ilyen kis rövid lett a poszt, de ne féljetek, nem lesz ez mindig így! ;) *muhaha*

Hozzászólások (1)

Hát, azt hittem, remek elő-szülinapi partim lesz a hétvégén. Bizonyos szempontból az is volt. Egy ideig... Először csak Zsófi, Kami és én voltunk és remekül szórakoztunk, megnéztünk két filmet míg Ancsára vártunk. Minden tök jó volt, sokat nevettünk meg minden. Aztán megjött Ancsa. Felköszöntöttük Zsófit (én persze kimaradtam... de nem zavart a dolog, ugyanis Zsófiéknál voltunk, és neki lesz előbb a szülinapja, így érthető). De aztán Kami sajnos elment, és maradtunk Ancsa, Zsófi és én. Ancsa végig rettentő bunkó volt velem, és rohadtul irritált a dolog, ugyanis én is szülinapos voltam, és nemtudom mi adott neki okot arra, hogy lenézően viselkedjen velem. Persze nem szóltam róla neki, így utólag visszagondolva már bánom is. Végig nyűgnek éreztem magam nálunk, Ancsa és Zsófi remekül elvoltak, és amikor eszükbe jutottam, csak sértés jött ki a szájukon. Roppant bosszantó volt... Aztán ott hágott a tetejére a dolog, hogy ugye áthozták Zsófi szülei a bátyja ágyát, összetolták Zsófiéval és így aludtunk. DE! És most jön a legfelháborítóbb rész. Ancsa szépen befeküdt kívülre, zsófi belülre és én mehettem középre. Nem lett volna gond, bár előtte megjegyeztem, hogy nem alszom középen, mert nem szeretek úgy aludni, nem is tudok, és rugdosok álmomba, így végüg, ha engem raknak középre. De csak azért is ott kellett aludjak. Még oké lett volna, de a fán aludtam egész éjszaka, mert mindketten álmukban jöttek befelé, én meg alig pár centin aludtam, az a pár centi pedig a fa volt... Alig aludtam egész éjszaka valamit, és az volt a legpofátlanabb, hogy egyrészt még utána ott nagyzoltak, hogy ők milyen jól aludtak, meg nekik tök jó volt (és megjegyzem semelyikük se mondott semmit, amikor kínomban már leköltöztem a földre [ami ezerszer kényelemsebb volt a fánál]), másrészt hisztizett mindkettő, hogy mennyire fáradt. Akkor én mit mondjak?! Személy szerint Zsófival semmi bajom, eddig is nagyon jó barátom volt, mindig jól kijöttünk és hülyéskedtünk, és egyikünk se vette magára, ha a másik bunkó volt, mi így fejezzük ki egymás iránt a tiszteletünket. De az, hogy Ancsa így bánt velem (pont a szülinapomon?!), az írtózatosan bántott. Azt hittem, a barátom. És amikor Zsófival kettesben vagyok, vagy más társasági körben (értsd: nincs ott Ancsa), akkor ő is tökjó fej. Ha viszont ott van az a bizonyos 3. tag, rögtön mindketten engem szapulnak. Az meg szintén felháborító volt, hogy sajnos szegény Kamit nem engedték máshol aludni, így haza kellett kísérnünk, és Ancsa tökre lekezelően fintorgott, hogy egyedül Zsófi mennyen el vele, mintha bazinagy nyűg lenne a hátán hazakísérni a barátját... Felháborító. És miért írom le ezeket névvel ellátva? Hogy ha olvassák, ismerjenek magukra, gondolkozzanak el azon, hogy mit hogy tettek, és mások is gondolkozzanak el rajta, hogy ilyen emberek léteznek...

Mindegy is, nem hergelem magam tovább. Jó hír viszont, hogy Kamira mindig minden tekintetben számíthatok (ezúton is köszönöm neki, hogy a barátomnak tudhatom♥) és megígérte, hogy tartunk majd (remélhetőleg minnél előbb) egy utó-szülinapi partit, és rendesen megünneplünk engem is. :) Ami pedig megkoronázta a napomat, hogy elengedték Broncóra! :) Már alig várom a nyarat, és kíváncsi vagyok mit szól majd Kami Broncóhoz  és a western stílushoz. ^^ Fúú, tökre fel vagyok pörögve, pedig még messze a nyár! :)

Egy bulifotóval búcsúzom, illetve az aktuális kedvenc számommal. Mindenkinek további szép napot, és élvezzétek a nagy havat, ne utáljátok! :) Én személy szerint imádom, nagyon-nagyon régen nem esett már ilyen jó, nagy hó, ami nem olvad el 2mp alatt, hanem tartósan megmarad és jókat fetrenghetek benne. Higgyétek el, megfiatalít! :) Mintha csak a gondtalan kisgyermekkoromat élném újra. :)

http://www.youtube.com/watch?v=Lg31XQR22zg&feature=channel_video_title

Hozzászólások (2)

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |